Sziasztok csajok, itt a következő rész!
Továbbra is kíváncsi vagyok a véleményetekre! ;)
Pussz
Másnap dél körül ébredtem fel. Kellemesen kipihentnek
éreztem magam, ráérősen nyújtózkodtam az ágyamban, mikor hirtelen Ashley
feltépte az ajtót és becsörtetett a szobába, törölközővel a fején.
- Kristen! Tudod hány óra van?
- Dél? – tippeltem. Nem értettem min kapja fel a vizet.
- Jó vicc, de már három óra múlt, Csipkerózsika… - horkantott fel Ash idegesen.
Erre azonnal felültem az ágyban és a telefonom után kaptam. Ashley valóban nem
hazudott, már negyed négy volt. A fenébe… a fogadás. Eszembe jutott, hogy az
egész stáb hivatalos volt a fogadásra, ahol ott lesz minden fejes, a producerek
és a film támogatói. Na és persze a sajtó. Tulajdonképpen ez volt az esemény fő
mozgatórugója, hogy már jó előre elkezdjék a film promózását, amint összeállt a
végleges stáb.
Ashley aggódva nézte, ahogy egyszerre próbáltam kikászálódni az
ágyból, összeszedni a cuccaimat és a fürdőszoba felé rohanni. Nagyjából úgy
nézhettem ki, mint egy ketrecből szabadon eresztett nyúl. Ashleyből végül
kitört a röhögés.
- Na jó, zuhanyozz le, a hajadat meg bízd csak rám – és ezzel a fürdő
felé terelt.
Jól esett a langyos víz, hosszú órákig zuhanyoztam volna, ha Ashley
nem dörömböl türelmetlenül az ajtón. Miután befejeztem a gyors zuhanyt, Ashley
profi mozdulatokkal kivasalta a hajam és az egészet feltűzte egy laza copfba. Aztán
feldobtam egy kis sminket és kifestettem a szememet. El kellett ismernem,
magamhoz képest egész jól néztem ki a művelet végére. A lófarokból kilógó
hullámos tincsek lazán körbevették az arcomat.
Készülődés közben Ashley töltött nekünk egy-egy pohár vodkát. Inkább
meg sem kérdeztem, honnan szerezte. A hűtőn egy üzenet fogadott Johntól, hogy
későn ér haza. Én pedig mellétűztem a saját cetlimet, hogy ,,Én is”. Remélem
értékelni fogja a szellemességemet. Közben csengettek, Ashley pedig izgatottan
kirohant a konyhából. Ötletem sem volt, hogy ki lehet az, de amikor Ashley
visszatért két sötét ruhászsákkal és izgatott arckifejezéssel, rájöttem, hogy a
futár hozta meg a ruháinkat, amiket este viselnünk kell. Ashley már-már
betegesen imádta a ruhákat, szerintem nem volt két nap, amikor ugyanazt vette
volna fel. Engem sosem hoztak ennyire lázba az új cuccok. A nagyobb
rendezvényekre az ügynökség általában mindig küld ruhát, amit különböző
divatcégektől kapunk, hogy reklámozzuk a márkát.
Mikor megláttam, hogy az ügynököm ezúttal milyen ruhát küldött nekem,
rögtön a pohár után nyúltam. Atyaég, Lou, ez most komoly? Említettem én valaha,
hogy sztriptíztáncosnak szeretnék öltözni?! A ruhám egy nagyon rövid, fekete hosszú
ujjú koktélruha volt, és volt egy sanda gyanúm, hogy amilyen rövid, olyan drága
is. Kétségbeesetten kutattam a zsákban egy hozzá tartozó nadrág vagy szoknya
után, de hiába tapogattam át minden sarkát, nem volt benne semmi más. Ezek szerint
tényleg ennyi lenne a ruha? Atyaég. Ashley kárörvendően röhögött a fejemen,
mikor meglátta a ruhát. Hálás vagyok, hogy ilyen együttérző barátnőm van, de
tényleg.
- Sejtettem, hogy imádni fogod – mondta, és az arcomat látva gyorsan
újabb kört töltött. Be kell vallanom, jól csinálja a csaj. A második kör vodka
után már kevésbé zavart a ruhám, Ashhel viszont egyre nagyobbakat röhögtünk.
Felvettem a fekete magas sarkú cipőt is, ami a ruhához volt mellékelve. Mondanom
sem kell, nem járásra találták ki. Mindegy, egy estét kibírok benne. Elszívtunk
egy utolsó cigit a teraszon, aztán jött is értünk a sofőr pontosan ötkor.
A kocsiban szembesültem vele először, hogy a ruhámat finoman fogalmazva
nem ülésre tervezték. Ahogy megérkeztünk az épület elé, ahol a fogadást
tartották, láttam, hogy a szokásos őrületre lehet számítani. A kocsi
hangszigetelt volt, de még így is behallatszott a rajongók sikoltozása.
Gondolom ez annak szólt, hogy megérkezett a kocsink. Vagy már Mr. Beképzelt is
itt van és fűzi valahol a kis rajongóit. A gondolatra, hogy Robert is itt lesz
összerándult a gyomrom.
Ahogy kiszálltunk Ashel, az ügynököm, Lou rögtön belém karolt és elrángatott
a kordonok felé, amik a bejárathoz vezető vörös szőnyeget vették körül, és amik
mögött több száz sikítozó rajongó tülekedett. Felemeltem a kezem, és sután
integettem nekik. Erre még nagyobb lett a hangzavar, ha ez egyáltalán még
lehetséges volt. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a forróság. Szuper,
valószínűleg olyan vörös vagyok, mint egy pulyka. Hihetetlen, hogy még mindig
nem tudom megszokni a felhajtást és zavarba jövök a tömegtől. Ez a sok ember
tényleg azért sikítozik, mert visszaintegettem nekik? Azért próbáltam lazára
venni a formát, kihúztam magam és úgy lépdeltem az ügynököm mellett.
- Lou, ezért a ruháért még kinyírlak – sziszegtem a fogaim között
Lounak, közben persze végig vigyorogtam a kamerák felé.
- Bármit szépségem, de csak ha már mindenki lefényképezte benne a
hátsódat – válaszolt Lou jókedvűen, mire legszívesebben seggbe rúgtam volna.
Mivel ezt nem tehettem, horkantottam egyet és mosolyogva a rajongók felé
indultam.
Csináltunk pár képet, közben próbáltam nem megsüketülni. Rengetegen
ordítottak nekem, de sajnos a felét nem is értettem, válaszolni meg végképp nem
tudtam. Annyi autogramot osztottam szét, hogy már kezdett fájni a csuklóm,
azonban egyáltalán nem bántam. Mindig hihetetlen érzéssel tölt el ez az egész.
Ahogy egy pillanatra megálltam és végignéztem az egész forgatagon, majdnem
könnyek szöktek a szemembe, hogy ennyi ember jött el miattunk, csak azért, hogy
láthassa, ahogy végigvonulunk a szőnyegen…
Aztán kicsit odébb néztem és megláttam Mr. Bájgúnárt, ahogy egy szőke
bombázóval pózol az újságíróknak. Na mondanom sem kell, rögtön elszállt belőlem
minden érzékenység. A lány valami TV-s sorozatban szerepel, nem tudnám
megmondani melyikben, de ismerős volt. Láthatóan jól érezte magát Robert
oldalán, puszikat dobált a fotósoknak és Robnak, aki eközben átkarolta, és
esküszöm láttam, ahogy lecsúszik a keze a csaj fenekére. Oké, ebből elég is
volt ennyi. Körülnéztem, és kicsit odébb megpillantottam Taylort, aki éppen egy
életnagyságú törülközőt dedikált, amin ő volt… félmeztelenül. Ez rögtön feldobott.
Taylor meg az ő hatalmas egója… Vigyorogva karoltam belé, és húztam el a csalódott
kislányoktól. Talán a két vodka tette, talán a mérhetetlen düh, ami elöntött,
amikor megláttam Robertet azzal a lánnyal, de olyan magabiztosan sétáltam az
újságírók elé Taylorral az oldalamon, hogy magam is meglepődtem rajta.
A szemem sarkából láttam, hogy a szőke lány még mindig elemében érzi
magát, Rob azonban mintha egy pillanatra lefagyott volna, ahogy meglátott
minket. Taylorral mosolyogva pózoltunk a fotósoknak, én pedig talán kicsit
túlságosan is szexisre vettem a formát. Mikor megláttam Lou boldog arcát a
fotósok mellett, ahogy győzelem jeleket mutogatott felém, már tudtam, hogy
biztosan nem akarom viszontlátni ezeket a képeket. Aztán egy újabb ismerős
arcot láttam, Robert immár tátott szájjal nézett minket, a szőke lány valamit beszélt
hozzá, de szemmel láthatóan nem sok eredménnyel.
Amikor Rob szemébe néztem, hirtelen elkapta a tekintetét és újra a lánnyal
kezdett foglalkozni. Hólyag – gondoltam magamban. Erre megint ideges lettem, és
szinte elrángattam Taylort a bejárat felé. Pedig szerintem pont akkor akarta
levenni az ingét, vagy valami… Taylornak nagyon bejött ez a pózolós dolog.
Amikor ezt megemlítettem neki, cinkosan rámkacsintott, és ennyit mondott:
- A rajongókért mindent, Kris… Ott segítek, ahol tudok - ezzel ezer
wattos vigyorral a képén elindult a bárpult felé, ahol egy csapat VIP-belépős
rajongó lány ácsingózott és árgus szemekkel lesték Taylort. Elnézően csóváltam
a fejemet, majd én is elindultam a belső terem felé.
Egyből kiszúrtam Nikkiéket. Valljuk be, nem volt nehéz. Nikki, aki
körülbelül a leggyönyörűbb volt az egész kibaszott teremben, az asztalon ült
Kellanal szemben és éppen lehúzott egy tequilát, harapott a citromból, majd
Kellan szájába nyomta. Természetesen a saját szájából. Ezután felpattant az
asztal tetejére és elkezdett szexisen táncolni. Nagy arc a csaj… Odamentem és
mindenkinek adtam egy-egy puszit.
- Kriiiiiis – visította Nikki, amikor két perc után tudatosult benne,
hogy én is ott vagyok. Hát igen, határozottan le vagyok maradva pár körrel…
- Anyám, de dögös vagy – Nikki elismerően füttyentett, majd lepattant
az asztalról. Kellan arcáról erre tisztán le tudtam olvasni a csalódottságot. –
Gyere, igyunk meg valamit – és a pult felé rángatott, bár egyáltalán nem úgy
nézett ki, mint akinek még szüksége van rá, hogy megigyon valamit.
Rendeltünk két tequilát, és le is húztuk rögtön. Sehol nem láttam
Ashleyt, pedig alig vártam, hogy kidühöngjem magam Robert és a szőke csaj miatt.
Visszakísértem Nikkit az asztalhoz, aztán elindultam a terasz felé, hogy
rágyújtsak. Útközben megállított egy rajongó srác. A haverja csinált rólunk egy
képet, aztán meghívtak egy italra. Gondoltam, miért is ne... Megittam velük is
egy tequilát, és aláírtam az egyik fiú kezét, mert annyira ragaszkodott hozzá.
Ezektől mindig zavarba jövök, de egyébként teljesen jó fejek voltak. Beszéltünk
még egy kicsit, aztán elköszöntem tőlük.
Tovább indultam az erkély felé, amikor Lou a semmiből mellettem
termett és elrángatott, hogy bemutasson Mr. Fogalmam-sincs-kinek, aki nagyon
fontos támogatója a stúdiónak. Én szokás szerint illedelmesen kezet fogtam
mindenkivel, mosolyogtam és igyekeztem eltitkolni, hogy mennyire untat az egész
bájcsevegés. Meghallgattam ezredszerre is, hogy mennyire örülnek, hogy engem
választottak a szerepre, és biztosan tökéletes leszek. Most erre mit lehet
mondani? Ultra kínosnak éreztem az egész szitut. Azért megköszöntem nekik, de
mire elköszöntünk, már a nevükre sem emlékeztem. Az ügynököm viszont szemmel
láthatóan elégedetten engedett utamra. Lou nagyon a szívén viseli ezt az egész menedzser-ügyet,
de ezért egy percig sem tudtam rá haragudni. Mihez is kezdenék nélküle?
Végre kijutottam a teraszra, jól esett a hideg. A tegnapi kánikulához
képest már kicsit lehűlt az idő, pont kellemes volt. A kabátom bent maradt a
ruhatárban, de nem bántam, bár a hátamon és a lábaimon tisztán éreztem a hűvös
szellőt. Kellett ez a kis hideg, hogy lehűtsem magam. Elmélázva szívtam a
cigit, mikor egyszer csak egy tenyeret éreztem a derekamon, a ruha kivágásánál.
Meg akartam fordulni, de valaki erőteljesen megfogta a csípőmet.
- Nagyon jól nézel ki ebben a ruhában, Stewart – hallottam a fülem
mögül. Egyből megismertem a hangot. Mr. Seggfej volt az, személyesen. Dühösen
rántottam le magamról a karját és szembe fordultam vele.
- Mi van, hol hagytad a barátnődet? – mondtam dühtől szikrázó
szemekkel. Erre gúnyos félmosoly jelent meg az arcán, de nem felelt. Helyette
arcomhoz emelte a kezét, és félresimított egy tincset az arcomból, laza
mozdulattal a fülem mögé helyezte. Ujjai meglepően hűvösek voltak, de az arcom
izzani kezdett, ahol bőre hozzáért az enyémhez. Nem tudtam, mit is akartam
mondani, a gondolatokat mintha kiszippantották volna az agyamból.
Rob hirtelen közelebb lépett, miközben nekem préselte a testét. Nekem
persze ez egy pillanatig sem volt ellenemre. Normális esetben tiltakoztam
volna, tudtam én, hogy nem kell az a sok tequila… Azonban most megmozdulni se
bírtam, nem hogy megszólalni. A korláthoz nyomott a csípőjével, én pedig
éreztem nadrágján keresztül is férfiassága domborodó bizonyítékát. Robert ajkai
közül morgás tört elő, ahogy testünk összeért.
- Ezt te hozod ki belőlem – mormolta rekedtes hangon. Hirtelen
elgyengültek a lábaim.
Ujjai elindultak fedetlen combomról a fenekemre. Sok akadályba nem
ütközött, a ruha nagyon rövid volt, ő pedig ezt újabb elégedett morgással
nyugtázta. Ahogy meleg ujjai végighaladtak a hideg combomon, felnyögtem, mire ő
még erősebben markolta meg a fenekemet. Végül a számba kellett harapnom, hogy
elfojtsak egy hatalmas sóhajtást.
A hajamba fúrta a fejét, és megcsókolta a nyakamat. Erre elvesztettem
a fejemet. A testemen végigfutott a forróság, a szívem ezerrel vert. Hirtelen
minden elszállt a fejemből, és úgy szédültem, mintha nem vettem volna levegőt
már egy perce. Amit nem tartok kizártnak… Szó szerint magamra sem ismertem,
hirtelen a nyaka után nyúltam, és magam felé húztam. Az illata őrjítő volt,
éreztem, hogy elönt tőle a forróság. Éreztem, hogy Robert kíván, ennek
bizonyítéka volt a csípőmnek feszülő dudorodó nadrágja.
Lehunytam a szememet. Csak arra vágytam, hogy
megízleljem az ajkait, ő pedig még közelebb húzzon magához... Ekkor hirtelen távolabb
lépett, finoman eltolt magától és elengedett.
Ahogy kitisztult a fejem és ránéztem, láttam, hogy elégedetten
vigyorog. Ujjaim görcsösen markolták a hideg korlátot a hátam mögött.
- Igazad van, megyek is, megkeresem Rosemaryt – mondta hűvösen, hangja
semmi izgatottságról nem árulkodott. A szeme villant egyet, sarkon fordult, és
bevonult a terembe.
Annyira dühös voltam, hogy legszívesebben utána rohantam volna és
felképeltem volna. Hogy lehetek ekkora hülye? Hiszen ő Robert! Pontosan ezt
akarta. Most bebizonyította magának, hogy engem is le tud venni a lábamról. Még
öt perc sem kellett hozzá!
Elszívtam még egy cigit, mielőtt visszamentem a terembe. Szerencsére
az asztalnál senki nem vette észre, hogy mennyire ideges vagyok. Már túlságosan
sokat ittak ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzanak. Nikki Kellan ölében ült, és
lelkesen mesélt neki valamit, Kellan pedig csak úgy itta a szavait, bár Nikkit
elnézve nem voltam benne biztos, hogy még képes hosszabb összefüggő mondatokat
alkotni. Viszont amikor Ashley megjelent, egyből levette, hogy mi a szitu.
- Ajaj, mesélj... – mondta, mikor rám nézett. Nem hiába ő a legjobb
barátnőm, mindig tudja, ha valami nem oké. Ennek vannak persze árnyoldalai is,
egyszerűen képtelen vagyok bármit is eltitkolni előle.
Nem volt kedvem beszélgetni, úgyhogy javasoltam, hogy igyunk még egy
kört. Nem kellett sokáig győzködnöm a társaságot. Ezek után meghallottam az
egyik kedvenc számomat. Csak egy fél pillantást vetettem Ashleyre, aki máris a
karomnál fogva rángatott a parkett közepére. Ahogy táncoltunk, egyszer csak
ismerős kezeket éreztem a derekam köré fonódni.
Hirtelen ezerrel kezdett verni a szívem. Nyeltem egyet, majd
izgatottan megpördültem. Azonban nem az a személy állt mögöttem, akire
számítottam. Egy ismeretlen, egész helyes fiú volt az, meleg barna szemekkel és
aranyos mosollyal. Jézusom, Kristen, mit vártál? Hogy Robert utánad jön?
Egyáltalán nem értettem, hogy miért jöttem teljesen lázba a gondolattól, hogy
Robert áll mögöttem. Mikor ebben a pillanatban nem volt ember, akit jobban
utáltam volna nála. Mekkora hülye vagyok. Nem mintha ez újdonságként hatna.
- Szabad egy táncra? – kérdezte az idegen srác széles mosollyal, én
pedig zavartan bólintottam. Sajnáltam szegényt, láttam rajta, hogy nem értette,
miért vagyok ennyire savanyú. Táncoltunk egy számot, de inkább kínos volt, mint
jó, mert túl feszült voltam. Pedig tényleg nagyon helyes volt és még udvarias
is. Egyesekkel ellentétben ő vette a fáradtságot, hogy megkérdezzen, mielőtt
közeledett volna…
- Figyelj, menjünk valami csendesebb helyre – mondtam Ashnek, mikor
vége lett a számnak, mire ő beleegyezően bólintott. Úgy érzetem, egy percig sem
tudok a teremben maradni. Gyorsan elbúcsúztam a többiektől és a ruhatár felé
indultam.
Pechemre úgy nézett ki, mindenki éppen akkor akar a kabátjához jutni.
Beálltam a sor végére és türelmesen vártam. Egészen addig, még meg nem láttam,
hogy kik állnak kettővel előttem. Először csak a vihogásra lettem figyelmes,
aztán megláttam a hozzá tartozó alakot is. Robert szőke csaja volt az, mellette
pedig teljes életnagyságban ott állt Mr. Pökhendi. A csaj egyszerűen nem tudott
leakadni Robertről, aki szemmel láthatóan egyáltalán nem bánta ezt. Valamit
vigyorogva a lány fülébe suttogott, mire az ismét hangosan felnevetett, majd
rácuppant Robertre. Ez már túl sok volt, nem akartam megvárni, hogy mikor esnek
egymásnak ott a sor közepén.
Szerencsére megláttam a másik ablaknál Taylort, aki éppen két rajongó
lány kabátját kérte ki, akik alig győzték megköszönni neki. Gyorsan
odatolakodtam, nem törődve a sorban állók morgásával.
- Kivennéd ezeket is? – mondtam Taylornak, és átadtam a ruhatári
jegyeinket.
- Máris mentek? – kérdezte csodálkozva Taylor.
- Hát igen... tudod, fáradt vagyok, meg minden. – kamuztam, mert a
lányok kíváncsian füleltek Taylor válla mögött. Már csak az hiányzik, hogy
valami pletykalap címlapján kössek ki megint.
Bocsánatkérően mosolyogtam Taylorra, megragadtam a kabátjainkat és
elindultam kifelé.
Ash a bejáratnál várt.
- Merre menjünk? – kérdezte tétován.
- Először is vegyünk valamit, aztán hozzám – mondtam határozottan, bár
fogalmam sem volt, hogy mit akarok csinálni, semmihez nem volt kedvem. Dühös és
szomorú voltam, valamint végtelenül kihasználva éreztem magam. Nem tudtam
kiverni a fejemből Robert önelégült vigyorát.
Mielőtt visszaértünk a házunkhoz, vettünk egy üveg tequilát Ashel,
amit az este folyamán el is fogyasztottunk. Részletesen beszámoltam neki arról,
hogy mi történt. Persze azt a részt kihagytam, hogy fizikailag képtelen vagyok
ellenállni Robertnek és majdnem én vetettem rá magam ott helyben. Ashleyt nem
hatotta meg a történet, csak sejtelmesen mosolygott és esküszöm, már megint
megvédte Robertet… Köszi Ash, tudom, hogy mindig számíthatok rád. Mit kell
mondanom ahhoz, hogy egyszer az életben nekem adjon igazat és ne Robertnek? Hát
kell ennél nyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy csak ki akar használni?
Végül olyan hajnal három körül úgy éreztem, állva is képes lennék
elaludni, úgyhogy elmentünk lefeküdni. Jól esett a puha párnák között feküdni
és szinte rögtön zuhanni kezdtem a ködös sötétség felé, ahogy lehunytam a
szemem. Úgy éreztem, örökké ott tudnék maradni az ágyban, csak hogy ne kelljen
összefutnom Roberttel. A lényem egy része viszont alig várta, hogy újra lássam
és úgy néz ki, ez ellen nem tudok mit tenni.
Képek:
Kris ruhája:
Robert szőke kísérője:
Kristen és Taylor:
Nagyon nagyon tetszik az összes :)
VálaszTörlés