4. fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt a negyedik fejezet. Ezt a részt nagyon szeretem, remélem nektek is fog tetszeni. És akkor nem is beszélnék tovább, jöjjön az új fejezet, jó szórakozást! ;) Puszi

Arra ébredtem fel, hogy iszonyatosan melegem van. Kinyitottam a szemem, és beletelt fél percbe, mire rájöttem, hogy hol vagyok. Ashley szobájának hófehér falai először nem voltak ismerősek, és nem tudtam elhinni, hogy Vancouverben lehet ennyire meleg. Azt hittem, itt nyáron is egyfolytában szakad az eső. Ezúttal mélyen aludtam és álomtalanul, teljesen kipihentnek éreztem magam.

Kihalásztam a telefonomat a farmerem zsebéből, és megnéztem az időt. Nem hittem a szememnek, reggel 5 óra volt, ami azt jelenti, hogy alig 3 órát aludhattam. Mivel egyáltalán nem voltam fáradt, úgy döntöttem, összekapom magam. Ashley békésen aludt mellettem, állig betakarózva. Hogy nem sül meg? Mellettem a takaró a földön volt, gondolom lerúgtam magamról alvás közben, de még így is csupa veríték volt a homlokom.

Óvatosan, nehogy felébresszem Ashleyt elindultam kifelé a szobából. Halkan behúztam magam mögött az ajtót és az emeleti fürdőbe siettem. Nikki szobájának az ajtaja zárva volt, kétségem sem volt róla, hogy Kellan hol lehet…

Ahogy a fogamat mostam, eszembe jutott, hogy este Johnnak nem szóltam semmit arról, hogy nem megyek haza. Te jó ég, szerintem már az FBI-al kerestet. A gondolatra görcsbe rándult a gyomrom. Úgy terveztem, hazaérek, mire John felkel. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajamat is, viszont nem húztam az időt azzal, hogy megszárítsam, meg nem akartam felverni az egész házat.

Kirángattam az első felsőt Ashley szekrényéből, ami a kezem ügyébe akadt, egy sötétkék topot. Igyekeztem nagyon csendben öltözni, de miközben magamra húztam a felsőt bevertem a könyökömet a szekrényajtóba, és fájdalmasan felnyögtem.

- Basszameg – csúszott ki a számon, mert lezsibbadt az egész karom. Erre Ashley mocorogni kezdett.

- Hány óra van? – kérdezte, de az ő szájából valahogy így hangzott ,,Hááányóóva?”.

- Még csak fél hat, aludj nyugodtan – mondtam, Ashley pedig motyogott valamit, amiből annyit tudtam kiszűrni, hogy kételkedik benne, hogy normális vagyok.

A táskámat sehol sem találtam, úgyhogy lementem a földszintre. A lépcsőn leérve bele kellett harapnom a számba, hogy ne röhögjek hangosan. A kanapén ugyanis ott feküdt Taylor kinyúlva, napszemüvegben aludt, a nyakában pedig egy hawaii virágfűzér lógott, amit sejtésem szerint még a klubban aggattak rá. Felhorkantott álmában, és a másik oldalára fordult. Gondolkoztam rajta, hogy felébresszem-e, mivel ő kocsi nélkül van, de aztán az ablakon kinézve megláttam Kellan motorját, úgyhogy úgy döntöttem hagyom még aludni. Majd Kellan hazaviszi.

Végül megláttam a táskám az egyik széken a nappaliban, bár nem emlékeztem, hogy oda raktam. Ez persze nem volt meglepő az este elfogyasztott vodka mennyiségét tekintve. Csodával határos módon teljesen frissnek éreztem magam. Van az a pont, amikor annyira keveset alszol, hogy meg sem érzed a fáradtságot. Ez valamiféle furcsa visszásság, de most egyáltalán nem volt ellenemre. Ahogy kiléptem a friss levegőre, még jobb kedvem lett. Érezni lehetett a levegőben, hogy hamarosan még melegebb lesz.

A nap éppen felkelőben volt, egy lélek sem volt az utcákon. Imádom az ilyen reggeleket, mikor olyan kihalt a város, a levegőben mégis benne van egy új nap ígérete, hogy hamarosan mindenki felébred és rohan majd dolgozni. Leengedtem a Mustang tetejét, gondoltam majd a szél megszárítja a hajamat. Útközben eldöntöttem, hogy beugrom egy boltba és bevásárolok Johnnak. Az áruház parkolójában elszívtam egy cigit, majd feltankoltam a bevásárlókosarat. Még alig volt pár ember az áruházba, így nem kellett tolongani és sorba állni a kasszáknál.

Otthon is igyekeztem olyan csendben bepakolni az autóból, ahogy csak bírtam, bár elégedetten nyugtáztam, hogy John az emeleten alszik, vagyis nem keresett egész éjszaka. Elkezdtem reggelit készíteni, hátha majd megenyhül a szíve egy kis szalonnás tojástól. A konyhapulton egy üres pizzás doboz volt meg két sörösüveg. Úgy látom, John azért nagyon kreatívan feltalálta magát a vacsorával kapcsolatban.

Pát perccel hét előtt John letrappolt a lépcsőn.

- Jó reggelt, Kristen – mondta. Ajaj, itt már baj van, ha nem Krisnek hív. Az arca komor volt.

- Szia – cincogtam és gyorsan megterítettem az asztalt. – Csináltam reggelit, remélem éhes vagy. – John végignézett az asztalon és elismerően bólintott, bár arckifejezése még mindig merev volt. Leültünk és elkezdtünk enni. A hangulat enyhén szólva fagyos volt. Már éppen megkönnyebbültem, hogy nem lesz semmilyen lecseszés, mikor John megszólalt.

- Szabad megtudnom, hogy hol aludtál? – kérdezte és próbált nagyon szigorúan hangzani.

- Ashleynél – feleltem, mire John arcára kiült a megkönnyebbülés. Ekkor leesett. Basszus, ez azon aggódott, hogy milyen pasinál aludtam. El kellett fojtanom egy vigyort, nem akartam tetézni a helyzetet. – Elmentünk bulizni a srácokkal és kicsit később értünk haza a kelleténél, én pedig már nem akartam kocsiba ülni – magyaráztam.

- Helyes, helyes… - dörmögte John, majd beletemetkezett az aznapi újságba.

Pár perccel később befejeztük az evést, én pedig nekiálltam, hogy elmossam az edényeket.

- Köszi Kris, én most rohanok az irodába – mondta John. Felállt és összeszedte az iratait az asztalról. Toporgott egy kicsit, nyilván nem tudta eldönteni, mi lenne a megfelelő búcsúzás. Egyikünk sem volt az a puszilkózós fajta. Végül átölelt, én pedig megveregettem a vállát.

- Este találkozunk – mondtam. Elköszönt és már hallottam is, ahogy beindítja kint a terepjáróját.

John producerként dolgozott, egy nagy hollywoodi filmes cég kihelyezett igazgatója volt Vancouverben. Ennek köszönhetően cseppentem bele én is a színészkedésbe kiskoromban.

Még mindig nem voltam fáradt, de biztos, ami biztos csináltam egy kávét, aztán kimentem cigizni a ház előtti verandára. Ahogy letettem a bögrémet a korlátra, a távolból felharsant egy motor hangja. Egyre közeledett, végül pedig lefékezett a nagy, zöld motor Taylorék háza előtt. Kellan lekapta magáról a sisakot, és vidáman integetett. Én pontosan tudtam, hogy mitől van ilyen jó kedve. Majd kikérdezem Nikkit…

- Csá Kris, korán leléptél reggel – kiáltott oda Kellan.

- Ja és valamit ottfelejtettél… – hurrogott le Taylor, aki ekkor szállt le a motorról, de láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan.

- Nem akartalak felkelteni – mondtam bocsánatkérően.

- Figyu– szólt újra Kellan, – délután főzőcskézünk egyet nálam, gyere te is.

- Oké, persze – mondtam. – Vigyek valamit?

- Á nem, maximum piát. Az sosem árt – kacsintott Kellan, aztán beindította a motort. – Akkor majd találkozunk – mondta, és elhajtott. Én utána intettem.

Taylor felszaladt lezuhanyozni, de szólt, hogy várjam meg, ma ő vezet. Elegem volt már a cikizéséből, hogy hogy vezetek, úgyhogy belementem. Addig én is gyorsan felmentem és átvettem a farmerom egy rövidnadrágra, mert majd megsültem.

- Ne aggódj, nem késünk el – mondta Taylor, mikor egy cigivel később ismét megjelent a házuk mellett. A nagy piros motorját tolta ki a garázsból, aztán odadobott nekem egy sisakot.

Öt perccel később rájöttem, hogy miért volt ilyen biztos a dolgában. Legalább százzal hasítottunk az úton, amivel nem lett volna baj, de Taylor mindezt a város közepén tette az autók közt szlalomozva. Én jobb híján csak szorítottam a derekát, és néha behunytam a szememet, magamban némán imádkozva, hogy egészben odaérjünk a forgatásra. Tizenöt perccel később Taylor lefékezett a stúdiók parkolójában. Lehuppantam a motorról, persze majdnem elseggeltem.

Mikor visszanyertem az egyensúlyomat, körbenéztem. Kábé tíz méterrel odébb ott állt Robert, az autóját támasztotta, és remekül szórakozott az előbb bemutatott produkciómon. Úgy döntöttem, megfogadom az előző napi tanácsát, hogy felejtsük el egymást, úgyhogy elfordítottam a fejemet és Taylorral az oldalamon a stúdió felé vettem az irányt.

A forgatás nem volt megterhelő. Csináltunk pár próbafelvételt, Tom össze-vissza szaladozott, ezt egy kicsit így, azt egy kicsit rakjuk odébb, a szokásos felhajtás… Hálistennek túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy mindent tökéletesen beállítson a stúdióban, így hát nem vette észre a másnapos szempárokat. Vigyorogva vettem tudomásul, hogy Ash és a többiek nincsenek túl jó állapotban. Mindannyian kávét, energiaitalt vagy vizet vedeltek. Én szerencsére kivételesen nem voltam rosszul. Egész gyorsan eltelt az idő, ruhapróbák, sminkpróba, kamera és mikrofon beállítást, satöbbi. És ami a legjobb volt az egészben, hogy Robertnek a közelébe sem kellett mennem. Persze amint megpillantottam, mindig hevesebben kezdett verni a szívem, de megpróbáltam ezt az apró kis tényt kiiktatni a gondolataim közül.

A meló után Taylor kidobott otthon, hazafelé már kevesebben voltak az utakon, mint a reggeli csúcsforgalom idején, úgyhogy kevésbé volt halálfélelmem. Még az is lehet, hogy a végén élvezni is fogom a dolgot. Taylorral megbeszéltük, hogy egy óra múlva indulunk, úgyhogy berohantam a házba és lerúgtam magamról a ruháimat, mert legalább ezer fok volt. Tudtam, hogy John hatnál hamarabb sosem ér haza munkából, úgyhogy kedvemre flangálhattam alsóneműben. Kicsit rendet raktam a szobámban, befejeztem a ruháim kipakolását és elraktam az utazótáskámat. Aztán leszaladtam a konyhába, és bepácoltam néhány csirkecombot, és fóliával lefedve a hűtőbe raktam, hogy Johnnak már csak be kelljen dobi a sütőbe, ha hazaér. Biztos örülni fog neki. Elkezdtem összevágni egy kis salátát a húshoz, és hogy egyek is valamit, mielőtt elindulok Kellanhoz, bár nem akartam semmi nehezet, mert úgyis főzni fognak valamit. Ekkor megcsörrent a telefonom. Taylor keresett, nem értettem milyen mondanivalója lehet, ami nem várhat egy órát, úgyhogy kíváncsian vettem fel a telefont.

- Igen? – szóltam bele kérdőn a telefonba.

- Tudod Kris, gyakrabban kéne főzőcskézned – szólt bele Taylor röhögve. – Nagyon jól áll ez a cucc.

Automatikusan a konyhaablak felé fordítottam a fejemet, mire lefagytam. Az ablak ugyanis pont Taylorék konyhaablakára nézett, ahol az üveg mögött ott állt Taylor, telefonnal a fülén és vigyorogva integetett.

- Baszd meg Taylor!! – kiáltottam fel, és nem tudtam, hogy sikítsak vagy nevessek, mikor realizáltam, hogy egy szál bugyiban és melltartóban állok a konyha közepén. Kinyomtam a telefont, félbeszakítva ezzel Taylor vihogását és magam elé kapva egy konyhai kötényt felrohantam az emeletre.

Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a forgatási sminket és újra kifestettem a szemem. A hajammal hálistennek nem kellett semmit kezdeni, mert a fodrász nagyon királyul megcsinálta. Barna tincseim nagy hullámokban omlottak alá a vállamra. Kivételesen még nekem is tetszett, pedig ez nagy szó. Fújtam magamra egy keveset a kedvenc parfümömből, és áttrappoltam a szobámba, hogy keressek valami ruhát. Ezúttal kínosan ügyeltem rá, hogy a törölköző végig szorosan a testem köré legyen csavarva. Sosem tudhatom, hogy az a hülye Taylor hol fog felbukkanni legközelebb. Végül kiválasztottam egy paradicsomszínű, lenge szoknyás ruhát, aminek olyan színe volt, mintha kicsit kiszívta volna a nap, a derekán pedig egy nagy sötétbarna öv volt. Előtúrtam hozzá a barna szandálomat és már kész is voltam.

Lent, immáron főzéshez tökéletesen alkalmas öltözékben befejeztem a salátát és gyorsan belapátoltam egy tányérral. Pontosan öt harminckor kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Taylor már ott állt és a motorját törölgette.

- Csak nem találtál rajta egy porszemet? – kérdeztem gúnyosan.

- Ez a kicsike a mindenem, ez a kislány az egyik legfontosabb dolog az életemben – mondta Taylor teljes odaadással, erre röhögnöm kellett.

- Lány? Szóval személyisége is van? – csúfolódtam, de közben eszembe jutott, hogy én is ugyanígy vélekedem a jó öreg Mustangomról, úgyhogy végülis nem tudtam hibáztatni Taylort.

Úgy tűnt, Taylor pontosan ismeri az utat Kellanhoz, bár olyan fél óra motorozás után kezdtem kételkedni, de nem tudtam megkérdezni Taylort, mert hiába húztam fel a bukósisakot, a szembeszéltől ki sem tudtam nyitni a szemem és a szám, nemhogy túlkiabálni a süvítő levegőt. Így hát csendben figyeltem, ahogy a város fényei eltűnnek a hátunk mögött, és egy erdei útra kanyarodunk. Taylor jelentősen gyorsabban motorozott az erdőben, mint a városban. Bele sem merek gondolni, mit művelhet az autópályán. Közben bekúszott a fejembe, hogy John milyen képet vágna, ha látna a ,,kedves szomszéd fiú” mögött a motoron, ahogy éppen száznegyvennel tépünk. Erre majd megfulladtam a röhögéstől, valószínűleg Taylor is érezte, hogy rázkódom, mert kérdően hátrapillantott. Körülbelül további tíz perc után meg is érkeztünk egy hangulatos kis házhoz, amit rengeteg fa vett körül, de a ház maga egy kisebb tisztáson volt, a hátsó kert pedig a domboldalra nézett, ki az erdőből.

- Hát itt lennénk – mondta Taylor. – Úgy látom, kezded megszokni a motorozást, már kevésbé akartál megfojtani a karjaiddal – ugratott.

- Ja, elsőre sem a motortól féltem, inkább a vezetési tudományodtól – vágtam vissza, mire játékosan vállon bokszolt. Taylorral annyira könnyű volt együtt lenni, mintha a második bátyám lett volna.

Végigsétáltunk a házhoz vezető köves úton, és becsengettünk. Kellan nyitott ajtót, hatalmas harci ordítás közepette és rávetette magát Taylorra, és a következő pillanatban már a pázsiton püfölték egymást. Szerintem sosem fog benőni a fejük lágya.

- Helló Kris – jött ki Nikki is, gondolom a hangzavarra. – Gyere be, szerintem egy ideig még ellesznek – mutatott a ház belseje felé, és egy rövid folyosón át a konyhába vezetett. A konyha hátsó fala tiszta üveg volt, gyönyörű kilátással a hátsó kertre. Láttam, ahogy a többiek a grillsütőt próbálják beüzemelni kint, és behallatszott a zene dübörgése is.

- Tessék, ezt most rögtön le kell húznod – nyújtott felém egy poharat Nikki. – Welcome drink – kacsintott, és koccintottunk. Valami marha erős pia volt, úgyhogy gyorsan nyúltam is az első kólás üveg után, ami a kezembe akadt és nagyot kortyoltam belőle.

- Segítsek valamiben? – kérdeztem, Nikki pedig a pulton fekvő zöldségekre mutatott.

- Ezt kéne összevágni, én közben megcsinálom a krumplit – mondta, én pedig ledobtam a cuccom az egyik sarokba, és munkához láttunk. Nikki töltött még egyet, hogy jobban menjen a munka.

Pár perc múlva Kellan és Taylor caplattak át a konyhán, mindketten tetőtől talpig porosan. Nikki a szemét forgatta, de láttam, hogy milyen rajongó pillantást vetett Kellanra. Elkezdtem faggatni, hogy mit csináltak tegnap este, de Nikkiből nem tudtam kihúzni semmit, csak sejtelmesen vigyorgott. Aztán mindenféléről beszéltünk, és az üvegben, amelyből Nikki folyamatosan utántöltötte a poharainkat, egyre kevesebb pia volt már.

Végül megterítettünk a kerti asztalnál, a fiúk pedig elkezdték sütni a húsokat. A lányokkal körbeültük az asztalt, volt ott még két lány a forgatásról, igyekeztem memorizálni a nevüket: Anna és Christina. Jó hangulatban telt az este, elhülyéskedtünk és a lemenő nap fényében néztük a fiúkat, ahogy sörösüveggel a kezükben szakértőként figyelik Peterrel és az új sráccal, Michaellel együtt, ahogy sül a hús. Ez valami rituális fiús dolog lehet, hogy ennyi férfi és sör kell egy hús megsütéséhez. Egyszer csak Kellan elsietett a ház irányába és odakiáltott Nikkinek:

- Kihoznád a salátát légyszi? Megyek és beengedem Robot.

- Hát úgy nézek én ki, mint valami háziasszony? – kérdezte Nikki, de hangjából hallottam, hogy csak viccelt. Nekem viszont még Kellan szavai csengtek a fülemben. Úristen, Robert is itt lesz! Erre nem is gondoltam. Nem baj, semmi para, lélegezz mélyeket, biztattam magam.

Aztán megjelent Robert, a maga tökéletességében. Haja szokás szerint kócosan, mégis nagyon szexin állt, ismét egy sötét nadrág volt rajta egy világos inggel. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Anna és Christina le sem bírták venni róla a tekintetüket, és sokatmondóan összenéztek. Robert azonban egyenesen rám nézett, ahogy kilépett a konyhaajtón. A szeme csillogott, szája pedig a szokásos, elbűvölő kis félmosolyra húzódott. Köszönt mindenkinek, majd bement Kellanhoz.

Közben a fiúk felhozták a kaját, pár perccel később pedig Roberték is megjelentek egy tálca furcsa színű innivalóval, gondolom ezen ügyködtek a konyhában.

- A ház specialitása – mondta Kellan, miközben lerakta elém a félliteres poharat. A löttynek olyan színe volt, mint a mosogatólének.

- Különleges recept alapján, amelyet már évek óta szigorú titokban őrzünk Kellel – mondta Robert és összekacsintottak, mire Anna és Christina felvihogtak, mintha az év poénját hallották volna. Nem tudtam őket hibáztatni, Robert tényleg ellenállhatatlan volt.

- Jó pár buli megalapozója – mondta nosztalgikusan a távolba révedve Kellan, aztán felnevettek Robbal, mintha valami közös kis titkuk lenne. Robert nevetése hallatán végigfutott a borzongás a hátamon. Na jó, Kris, koncentrálj…

- Milyen bulikat megélt már ez a ház, te jó ég… - csatlakozott be Taylor is.

Nem sok bizalmam volt a furcsa színű innivalóhoz, és úgy láttam, ezzel nem voltam egyedül, mert Nikki is kétkedve nézegette a poharakat. Végül koccintottunk, és a fiúk noszogatására beleittunk a ,,varázsitalba”, ahogy a fiúk emlegették egymás között. Az első, amit éreztem, hogy baromi ütős valamit kevertek a srácok, de meglepően jó íze volt a kinézetéhez képest.

Elkezdtünk kajálni, a rejtélyes koktélnak köszönhetően pedig mire befejeztük, már mindenki kellőképpen jókedvű volt. Rendesen teleettem magam, jól esett végre valami normális kaját enni. Aztán Ashley kitalálta, hogy üvegezzünk, mire mindenki nagyon lelkes lett. Én nem értettem a dolgot, mire Ashley elkezdte magyarázni.

- A legutóbbi üvegezésnek az lett a vége, hogy Jackson és Kellan hajnal kettőkor mentek át sört kérni a szomszédba… egy szál alsógatyában – ecsetelte, mire a többiek is elkezdtek mindenféle történetet mesélni. Erre megjött a kedvem nekem is.

Az első körben Nikki pörgetett, rögtön Kellant sikerült kipörgetnie, akitől megkérdezte, hogy hogy képzeli el a tökéletes szexet. Kellan előadta magát, és mindenkinek potyogott a könnye a röhögéstől, mire befejezte. Aztán Kellan jött, aki kipörgette Taylort, akinek három puszit kellett adnia Anna tetszőleges testrészeire. Mint kiderült, ha bevonnak egy feladatba, azt muszáj elvállalnod, nem mintha Annának annyira ellenére lett volna. Taylor ártatlan fejjel széttárta a kezeit:

- Ilyen ez a játék, én nem tehetek róla. Ha muszáj, hát muszáj – mondta, és megpuszilta Anna arcát, nyakát, majd megkérte Annát, hogy álljon fel és nyomott egy puszit a seggére is, mire mi dőltünk a röhögéstől, Anna pedig fülig vörösödött.

Aztán Taylor pörgetett, és Robertnek kellett Kellannal együtt lehúznia négy felest. Robert kipörgette Ashleyt, akinek az volt a feladata, hogy öltáncoljon Jacksonnak. Kivételesen el kellett ismernem, hogy Robert jól választott, mert Jackson elbűvölve nézte Ashleyt, aki viccesen táncolt neki egy sort. Ha ezek nem jönnek össze egy hónapon belül, hát én megeszem a kalapom.

Ezután Ashley pörgetett, és az üveg szája megállt köztem és Christina között.

- Na most mi legyen? – kérdezte Nikki aggódva, aki a sok piától már teljesen beleélte magát a játékba.

- Nyugi, Nikki – intette nyugalomra Taylor viccesen. – Ilyenkor először az egyik, aztán a másik jön.

Christinának válaszolnia kellett arra a kérdésre, hogy kit tart a leghelyesebbnek a forgatáson. Természetesen Robertet választotta, aki ezt apró mosollyal vette tudomásul, mint aki teljesen biztos a dolgában. Én csak csendben kortyoltam egyet a poharamból. Ekkor Christina megszólalt:

- Kristen, csókold meg Taylort – mondta harsányan, mire a srácok felhurrogtak, Taylor pedig rámvigyorgott. Na jó, nem fog ki rajtam ez a csaj, gondoltam, és lehúztam a maradék piámat.

Felálltam, és odamentem Taylor székéhez. Kicsit rájátszottam a dolgokra, hátulról átöleltem a vállát, mire mindenki elkezdett biztatni.

- Na, ezt már szeretem! – mondta Taylor.

Felém fordította a fejét, én pedig lejjebb hajoltam. A szánk pedig vészesen közeledett egymáshoz…

Éppen hogy csak összeért az ajkunk, mire Taylor viccesen megnyalta a számat, ettől mindketten elröhögtük az egészet, a többiek pedig megtapsoltak minket. Erre meghajoltam, Taylor pedig felállt, átkarolta a nyakamat és nyomott egy nagy puszit az arcomra.

Miközben visszaültem a helyemre, láttam, hogy Anna szemeivel majd felnyársal. De kit érdekel. Volt viszont valaki, aki annál jobban érdekelt, és ugyanolyan komor fejjel figyelt. Robert tekintete üres volt, de szemét le nem vette rólam. Elkaptam a tekintetét, furcsán szomorú volt a szeme, nyoma sem volt benne az előző jókedvének. Hát ebbe meg mi ütött? Hű!!! Csak nem rátört a féltékenység? Most ez, tegnap meg közölte, hogy ne barátkozzunk. Lehet, hogy mégsem megy ez olyan könnyen neki sem, mint ahogy gondoltam? Ettől a gondolattól felvidultam. Stewart, ne éld már bele magad minden kis hülyeségbe, szidtam magam. Azonban Robert még mindig engem nézett és fürkészett sötét, sértődött szemeivel.

Sikerült kipörgetnem Nikkit, jobb nem is lehetett volna. Azt kértem, hogy egyenek meg egy koktélcseresznyét Kellannal, de úgy, hogy egyikük sem érhet hozzá kézzel, csak a szájukkal. Ebből elég poénos helyzet kerekedett, de Nikki és Kellan szemmel láthatóan nagyon élvezték a dolgot. Aztán Nikki Robertet pörgette, aki azt választotta, hogy felel. Titkon nagyon örültem ennek, biztos voltam benne, hogy Nikki engem választana párnak Rob feladatához. Ehelyett megkérdezte Robot, hogy mi fontos neki egy lányban.

- Merjen önmaga lenni és legyen őszinte – mondta Robert már-már halkan. Közben végig rám nézett. Hű, de ciki. Hát ez meg mi? Mintha nekem célozná a válaszát. Nem értettem, miért bámul rám, de aztán szerencsére észbe kapott és pörgetett.

Így ment tovább a játék egészen hajnal négyig, amikor rám tört a fáradtság. Úgy látszik, megvan a böjtje az egész napos ébrenlétnek, az álmosság olyan erővel tört rám, hogy képes lettem volna ott helyben elaludni. Úgy döntöttünk, ideje hazamenni. Kellan felajánlotta, hogy aludhatunk nála, de én nem akartam megint kimaradni egész éjszakára, elvégre még csak két napja voltam itt és John nem sokat látott még otthon. Elköszöntünk mindenkitől, Hívtunk egy taxit Ashleyvel, és visszamentünk hozzánk.

A konyhába érve elégedetten láttam, hogy John megette szinte az összes csirkét. Ittam két pohár hideg vizet, mert a fejem még mindig kavargott a ,,varázsitaltól”. Ashley közben elment zuhanyozni, de én túl fáradt voltam ehhez is. Gyorsan lerúgtam magamról a ruháimat és fáradtan dőltem be az ágyba. Egy perc sem telt és már aludtam is.

Álmomban ismét Kellannál voltunk és üvegeztünk, de ezúttal nem Taylort kellett megcsókolnom, hanem Robertet… Valami azt súgta, nem ez az utolsó alkalom, hogy Robbal álmodom.

Képek:

Taylor motorja:

http://i211.photobucket.com/albums/bb70/fotomotovfr/IMG_6257.jpg

Kellan erdei háza a bejárat felől:

http://www.bloggang.com/data/vinitsiri/picture/1313751583.jpg

és a hátsó kertre néző oldala:

http://blog.project-techno.ru/wp-content/uploads/2012/04/derevo-31.jpg

Kellanék ,,varázsitala”:

http://www.socialandcocktail.co.uk/wp-content/uploads/2013/02/Dark-N-Stormy-Cocktail.jpg